Bevezetés a közönséges fémanyagokba és a felületkezelési eljárásokba

Ma nyolc általánosan elterjedt fémanyag jellemzőit és felhasználását mutatjuk be átfogóan mindenkivel. Nagyon praktikus, ne felejtse el összegyűjteni, miután elolvasta!
Nyolc közönséges fémanyag
1. Öntöttvas - folyékonyság
A csatornafedeleket, mint mindennapi életkörnyezetünk nem feltűnő részét, ritkán veszik észre az emberek. Az öntöttvas olyan széles körű és széles körű felhasználási területe elsősorban a kiváló folyékonyságának és a különféle összetett formákba való könnyű öntésének köszönhető. Az öntöttvas valójában több elem keverékének a neve, beleértve a szenet, a szilíciumot és a vasat. Minél magasabb a széntartalom, annál jobbak az áramlási jellemzői az öntési folyamat során. A szén itt két formában jelenik meg: grafit és vas-karbid.
A grafit jelenléte az öntöttvasban kiváló kopásállósággal ruházza fel a csatornafedelet. A rozsda általában csak a felületen jelenik meg, ezért általában polírozzák. Az öntési folyamat során azonban továbbra is vannak speciális intézkedések a rozsdásodás megelőzésére, azaz az öntvény felületére egy réteg aszfaltbevonatot kell felvinni. Az aszfalt beszivárog az öntöttvas felületén lévő finom lyukakba, ezáltal rozsdagátló szerepet tölt be. A homoköntő anyagok előállításának hagyományos eljárását mára sok tervező alkalmazta más újabb és érdekesebb területeken.
Anyagjellemzők: kiváló folyékonyság, alacsony költség, jó kopásállóság, alacsony megszilárdulási zsugorodás, ridegség, nagy nyomószilárdság és jó megmunkálhatóság.
Tipikus felhasználás: Az öntöttvas több száz éves múltra tekint vissza, olyan területeken, mint az építészet, a hidak, a műszaki alkatrészek, a lakberendezési tárgyak és a konyhai eszközök.
2 Rozsdamentes acél – Szerelem rozsda nélkül
A rozsdamentes acél olyan ötvözet, amelyet króm, nikkel és más fémes elemek acélba történő beépítésével állítanak elő. Rozsdásodásmentes tulajdonsága az ötvözetben lévő króm összetételéből adódik. A króm erős és öngyógyító króm-oxid filmet képez az ötvözet felületén, amely szabad szemmel nem látható. A rozsdamentes acél és a nikkel aránya, amelyre általában hivatkozunk, általában 18:10. A "rozsdamentes acél" kifejezés nem csak egyetlen rozsdamentes acéltípusra vonatkozik, hanem több mint száz ipari rozsdamentes acélra is, amelyek mindegyike kiváló teljesítményt nyújt az adott alkalmazási területen.
A 20. század elején a rozsdamentes acél bekerült a terméktervezés területére, szívóssága és korrózióállósága alapján számos új terméket fejlesztettek ki a tervezők, sok olyan területet érintve, amelyeket korábban még soha nem vizsgáltak. Ez a tervezési kísérletsorozat nagyon forradalmi. Például a fertőtlenítés után újra felhasználható eszközök először az orvosi iparban jelentek meg.
A rozsdamentes acél négy fő típusra osztható: ausztenit, ferrit, ferrit ausztenit (kompozit) és martenzit. A háztartási termékekben használt rozsdamentes acél többnyire ausztenites.
Anyagjellemzők: Egészségügyi ellátás, korrózióállóság, finom felületkezelés, nagy merevség, különféle feldolgozási technikákkal alakítható ki, és nehezen kivitelezhető hidegen.
Tipikus felhasználás: Az általánosan használt elsődleges színű rozsdamentes acélok közül az ausztenites rozsdamentes acél a legalkalmasabb színezőanyag, amely kielégítő színmegjelenést és formát tud elérni. Az ausztenites rozsdamentes acélt főleg dekoratív építőanyagokban, háztartási termékekben, ipari csővezetékekben és épületszerkezetekben használják; A martenzites rozsdamentes acélt főként vágószerszámok és turbinalapátok készítésére használják; A ferrites rozsdamentes acél korróziógátló tulajdonságokkal rendelkezik, és főként tartós mosógépekben és kazánalkatrészekben használják; A kompozit rozsdamentes acélnak erősebb a korrózióállósága, ezért gyakran használják korrozív környezetben.
3 cink -730 font egy életen át
Az ezüst fényű és enyhén kékszürke cink a harmadik legszélesebb körben használt színesfém az alumínium és a réz után. Az Egyesült Államok Bányászati ​​Hivatalának statisztikája szerint egy átlagos ember összesen 331 kilogramm cinket fogyaszt el élete során. A cink nagyon alacsony olvadáspontú, ezért ideális öntési anyag is.
A cink alapú öntvények nagyon elterjedtek mindennapi életünkben: a felületi réteg alatt olyan anyagok, mint az ajtókilincsek, órák, csaptelepek, elektronikai alkatrészek stb. A cink rendkívül magas korróziógátló tulajdonságokkal rendelkezik, ami egy másik alapvető funkciót ad neki, amely az acél felületi bevonóanyagaként szolgál. A fenti funkciók mellett a cink ötvözőanyag is, amelyet sárgaréz és réz szintézisére használnak. Korrózióállóságát nem csak az acél felületi bevonatokra alkalmazzák, hanem az emberi immunrendszerünk erősítését is segíti.
Anyagjellemzők: higiénia, korrózióállóság, kiváló önthetőség, kiváló korrózióállóság, nagy szilárdság, nagy keménység, olcsó alapanyagok, alacsony olvadáspont, kúszásállóság, könnyen ötvözhető más fémekkel, egészségügyi előnyökkel jár, szobahőmérsékleten törékeny, ill. 100 Celsius fok körüli hajlékonyság.
Jellemző felhasználási terület: Elektronikus termékalkatrészek. A cink a bronz előállításához használt ötvözőanyagok egyike. A cink a tisztaság, a higiénia és a korrózióállóság jellemzőivel is rendelkezik. Ezenkívül a cinket tetőanyagokban, fotógravírozó lemezekben, mobiltelefon-antennákban és kamerák redőnyében is használják.
4 Alumínium (Al) - Modern anyagok
A 9000 éves használati múltra visszatekintő aranyhoz képest az alumínium, az enyhén kék fényű fehér fém, a fémanyagok között csak babának tekinthető. Az alumíniumot a 18. század elején vezették be és nevezték el. Más fémes elemekkel ellentétben az alumínium nem közvetlen fémes elemként létezik a természetben, hanem 50% alumínium-oxidot tartalmazó bauxitból (más néven bauxitból) nyerik ki. Az ásványokban ilyen formában előforduló alumínium egyben az egyik legelterjedtebb fémelem a Földön.
Amikor először megjelent az alumínium, egy fém, nem alkalmazták azonnal az emberek életében. Később fokozatosan megjelentek az egyedi funkcióit és jellemzőit megcélzó új termékek, és ez a high-tech anyag is fokozatosan szélesebb piacra tett szert. Bár az alumínium felhasználási története viszonylag rövid, az alumíniumtermékek gyártása a piacon mára messze meghaladja a többi színesfém-termékét.
Anyagjellemzők: rugalmas és képlékeny, könnyen elkészíthető ötvözetek, nagy szilárdság/tömeg arány, kiváló korrózióállóság, könnyen vezethető áram és hő, újrahasznosítható.
Tipikus felhasználási terület: járműváz, repülőgép-alkatrészek, konyhai eszközök, csomagolás és bútor. Az alumíniumot gyakran használják nagy épületszerkezetek megerősítésére is, mint például a londoni Piccadilly Square-en található Szerelem Istene szobra és a New York-i Chrysler Motor Building teteje, amelyek mindegyikét alumínium anyagokkal erősítették meg.
5 Magnéziumötvözet – Ultra vékony, esztétikus kialakítás
A magnézium rendkívül fontos színesfém. Könnyebb, mint az alumínium, és nagy szilárdságú ötvözeteket képezhet más fémekkel. A magnéziumötvözetek olyan előnyökkel rendelkeznek, mint a fénysűrűség, a nagy fajlagos szilárdság és merevség, a jó hővezető képesség, a jó csillapítási és elektromágneses árnyékolási teljesítmény, a könnyű feldolgozás és formázás, valamint az egyszerű újrahasznosítás. A magas árak és a technológiai korlátok miatt azonban sokáig csak kis mennyiségben használták a magnéziumot és a magnéziumötvözeteket a légi közlekedésben, a repülőgépiparban és a hadiiparban, ezért „nemesfémeknek” is nevezik őket. A magnézium jelenleg a harmadik legnagyobb fémipari anyag az acél és az alumínium után, és széles körben használják az űrhajózásban, az autóiparban, az elektronikában, a mobilkommunikációban, a kohászatban és más területeken. Várható, hogy az egyéb szerkezeti fémek előállítási költségeinek növekedése miatt a magnézium fém jelentősége a jövőben még nagyobb lesz.
A magnéziumötvözet az alumíniumötvözet 68%-át, a cinkötvözet 27%-át és az acél 23%-át teszi ki. Általában autóalkatrészekben, 3C-termékek burkolataiban, építőanyagokban stb. használják. A legtöbb ultravékony laptop és mobiltelefon burkolata magnéziumötvözetből készül.
A magnéziumötvözet korrózióállósága 8-szorosa a szénacélénak, 4-szerese az alumíniumötvökének és több mint 10-szerese a műanyagénak. Korrózióállósága a legjobb az ötvözetek között. Az általánosan használt magnéziumötvözet nem gyúlékony, különösen, ha autóipari alkatrészekben és építőanyagokban használják, így elkerülhető a pillanatnyi égés. A magnézium alapanyagok nagy részét tengervízből vonják ki, így erőforrásai stabilak és bőségesek.
Anyagjellemzők: könnyű szerkezet, nagy merevség és ütésállóság, kiváló korrózióállóság, jó hővezető képesség és elektromágneses árnyékolás, jó nem gyúlékony, rossz hőállóság és könnyű újrahasznosítás.
Tipikus alkalmazások: Széles körben használják a repülőgépiparban, az autóiparban, az elektronikában, a mobilkommunikációban, a kohászatban és más területeken.
6 Réz - Embertárs
A réz egyszerűen egy hihetetlenül sokoldalú fém, amely oly szorosan kapcsolódik életünkhöz. Az emberiség számos korai szerszáma és fegyvere rézből készült. Latin neve "cuprum" egy Ciprus nevű helyről származik, amely egy bőséges rézkészlettel rendelkező sziget. Az emberek a Cu rövidítést használják a sziget nevére ennek a fémanyagnak a megnevezésére, így a réznek megvan a jelenlegi kódneve.
A réz nagyon fontos szerepet játszik a modern társadalomban: széles körben használják az épületszerkezetekben, mint hordozót az elektromosság továbbítására. Emellett évezredek óta testdíszek készítésének alapanyagaként használják különböző kulturális hátterűek. Az egyszerű dekódolástól és átviteltől a komplex modern kommunikációs alkalmazásokban betöltött döntő szerepig ez a képlékeny és narancssárga színű fém végig kísérte fejlődésünket és haladásunkat. A réz kiváló vezető, vezetőképessége a második az ezüst után. A fémanyagokat használó emberek időtörténetét tekintve a réz a legrégebbi ember által használt fém, az arany után a második. Ez nagyrészt a rézbányászat egyszerűségének köszönhető, illetve annak, hogy a rézipar viszonylag könnyen elválasztható a réztől.
Anyagjellemzők: kiváló korrózióállóság, kiváló hővezető képesség, vezetőképesség, keménység, hajlékonyság, hajlékonyság, egyedi hatás polírozás után.
Tipikus alkalmazások: vezetékek, motortekercsek, nyomtatott áramkörök, tetőfedő anyagok, csővezetékek, fűtőanyagok, ékszerek, edények. A bronzgyártás egyik fő ötvözetkomponense is.
7 Króm – Magas fényű utókezelés
A króm legelterjedtebb formáját a rozsdamentes acél ötvözőelemeként használják, hogy növeljék annak keménységét. A krómozási eljárásokat általában három típusra osztják: dekoratív bevonatok, keménykróm bevonatok és fekete króm bevonatok. A krómozást széles körben használják a mérnöki területen, és a dekoratív krómozást általában a nikkelrétegen kívüli legfelső rétegként alkalmazzák. A bevonat finom és tükörszerű polírozó hatású. Dekoratív utókezelésként a krómbevonat vastagsága mindössze 0,006 milliméter. A krómozási eljárás alkalmazásának tervezésekor fontos, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék ennek a folyamatnak a veszélyeit. Egyre nyilvánvalóbbá válik az a tendencia, hogy a hat vegyértékű dekoratív krómvizet három vegyértékű krómvíz váltja fel, mivel az előbbi erős rákkeltő hatású, míg az utóbbi viszonylag kevésbé mérgezőnek számít.
Anyagjellemzők: nagyon nagy simaság, kiváló korróziógátló teljesítmény, kemény és tartós, könnyen tisztítható és alacsony súrlódási együttható.
Tipikus felhasználás: A dekoratív krómozás számos autóipari alkatrész bevonóanyaga, beleértve az ajtókilincseket és a lökhárítókat. Ezenkívül a krómot kerékpáralkatrészekhez, fürdőszobai csaptelepekhez, bútorokhoz, konyhai eszközökhöz, étkészletekhez és egyebekhez is használják. A kemény krómozást gyakrabban használják az ipari területeken, beleértve a véletlen hozzáférésű memóriát a munkavezérlő blokkokban, a sugárhajtómű-alkatrészeket, a műanyag formákat és a lengéscsillapítókat. A fekete krómozást elsősorban hangszerek díszítésére és napenergia hasznosítására használják.
8 Titanium - Könnyű és erős
A titán egy nagyon különleges fém, nagyon könnyű szerkezetű, ugyanakkor nagyon szívós és korrózióálló, szobahőmérsékleten is megőrzi színtónusát. A titán olvadáspontja nem sokban különbözik a platina olvadáspontjától, ezért gyakran használják precíziós alkatrészekben a repülőgépiparban és a hadiiparban. Az áram és a kémiai kezelés hozzáadása után különböző színek készülnek. A titán kiváló sav és lúg korrózióállósággal rendelkezik. Több éves vízben való áztatás után a titán még mindig fényesen ragyog és fényesen ragyog. Ha titánt adnak a rozsdamentes acélhoz, akkor csak körülbelül 1% hozzáadása jelentősen javíthatja a rozsdaálló acélt.
A titán kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, mint például az alacsony sűrűség, a magas hőmérséklet-állóság és a korrózióállóság. A titánötvözetek sűrűsége fele az acélénak, és szilárdsága hasonló az acélhoz; A titán ellenáll a magas és alacsony hőmérsékletnek egyaránt. Nagy szilárdságot képes fenntartani -253 foktól 500 fokig terjedő széles hőmérsékleti tartományban. Ezek az előnyök elengedhetetlenek az űrfémek számára. A titánötvözet jó anyag rakétahajtóművek, mesterséges műholdak és űrhajók készítéséhez, és „űrfémként” is ismert.
A titán tiszta fém, és éppen tisztasága miatt az anyagok nem mennek keresztül kémiai reakciókon, amikor érintkeznek vele. Vagyis a titán a magas korrózióállósága és stabilitása miatt tartós emberrel való érintkezés után sem befolyásolja a lényegét, így emberben nem okoz allergiát. Ez az egyetlen fém, amely nincs hatással az emberi vegetatív idegrendszerre és az ízére, és „biofil fémként” ismert.
A titán legnagyobb hátránya, hogy nehéz kinyerni. Ennek főként az az oka, hogy a titán magas hőmérsékleten tud egyesülni oxigénnel, szénnel, nitrogénnel és sok más elemmel.
Anyagjellemzők: nagyon nagy szilárdság, kiváló korrózióállóság a tömeghez képest, nehezen hidegen megmunkálható, jó hegeszthetőség, körülbelül 40%-kal könnyebb, mint az acél és 60%-kal nehezebb, mint az alumínium, alacsony vezetőképesség, alacsony hőtágulási sebesség és magas olvadáspont.
Tipikus felhasználási területek: golfütők, teniszütők, hordozható számítógépek, kamerák, poggyászok, sebészeti implantátumok, repülőgép-vázak, vegyi felszerelések és tengeri felszerelések. Ezenkívül a titánt fehér pigmentként is használják papírhoz, festéshez és műanyagokhoz.
Fém felületkezelési eljárás
1. Bevezetés a felületkezelési folyamatba
Felületkezelési eljárásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során modern fizika, kémia, kohászat és hőkezelési technikákat alkalmaznak az alkatrészek felületi állapotának és tulajdonságainak megváltoztatására, a maganyagokkal való kombinációjuk optimalizálására, valamint az előre meghatározott teljesítménykövetelmények elérésére.
A felületkezelés funkciója:
(1) Javítja a felületi korrózióállóságot és kopásállóságot, lassítja, kiküszöböli és javítja az anyagfelület változásait és sérüléseit;
(2) Lehetővé teszi a közönséges anyagok számára, hogy speciális funkciójú felületeket kapjanak;
(3) Takarítson meg energiát, csökkentse a költségeket és javítsa a környezetet.
2. Fémfelület-kezelési eljárások osztályozása

Négy kategóriába sorolható: felületmódosítási technológia, felületötvöző technológia, felületkonverziós fólia technológia és felületbevonat technológia.
1, Felületmódosítási technológia
1. Felületi kioltás
A felületi kioltás olyan hőkezelési módszerre utal, amely gyors melegítést alkalmaz a felület ausztenitizálására anélkül, hogy megváltoztatná az acél kémiai összetételét és magszerkezetét, majd kioltja azt, hogy megerősítse az alkatrészek felületét.
A felületi kioltás fő módszerei közé tartozik a lángoltás és az indukciós melegítés, az általánosan használt hőforrások pedig a lángok, például az oxiacetilén vagy az oxipropán.
2. Lézeres felületerősítés
A lézeres felületerősítés az a folyamat, amelynek során fókuszált lézersugárral lövöldöznek a munkadarab felületén, és a munkadarab felületén lévő rendkívül vékony anyagot nagyon rövid idő alatt a fázisátalakulási hőmérséklet vagy olvadáspont feletti hőmérsékletre hevítik. , majd nagyon rövid időn belül lehűtjük, hogy a munkadarab felülete megkeményedjen és megerősödjön.

A lézeres felületerősítés lézeres fázistranszformációs erősítő kezelésre, lézeres felületötvöző kezelésre és lézeres burkolatkezelésre osztható.

A lézeres felületerősítés kis hőhatású zónával, kis deformációval és kényelmes működéssel rendelkezik. Főleg helyileg megerősített alkatrészekhez használják, mint például lyukasztószerszámok, főtengelyek, vezérműtengelyek, vezérműtengelyek, bordás tengelyek, precíziós műszervezetők, nagysebességű acél vágószerszámok, fogaskerekek és belső égésű motorok hengerbetétei.
3. Lövéses peening
A sörétes szilárdítás olyan technológia, amely nagyszámú, nagy sebességgel mozgó lövedéket szór az alkatrész felületére, például számtalan kis kalapáccsal, amely a fémfelületet üti, bizonyos képlékeny deformációt okozva az alkatrész felületén és felszín alatti rétegeiben, hogy az erősödést érje el.

Funkció:
(1) Javítsa az alkatrészek mechanikai szilárdságát, kopásállóságát, fáradtságállóságát és korrózióállóságát;
(2) Felületi oltásra és vízkőmentesítésre használják;
(3) Szüntesse meg a maradó feszültségeket az öntvényekben, kovácsolt anyagokban és a hegesztett alkatrészekben.
4. Guruló
A hengerlés egy olyan felületkezelési eljárás, amely kemény hengerrel vagy hengerrel nyomást gyakorol a forgó munkadarab felületére szobahőmérsékleten, és a generatrix iránya mentén mozog, ami a munkadarab felületének plasztikus deformációját és megkeményedését okozza annak érdekében, hogy pontos, sima és megerősített felület vagy specifikus minta.

Alkalmazás: Viszonylag egyszerű formájú alkatrészek, például hengeres felületek, kúpos felületek és sík felületek.
5. Dróthúzás
A huzalhúzás azt a felületkezelési eljárást jelenti, amelyben a fémet külső erők hatására átnyomják a formán, összenyomják a fém keresztmetszeti területét, és így megkapják a keresztmetszeti terület kívánt alakját és méretét.

A dekorációs igényeknek megfelelően többféle rajz készíthető, beleértve az egyenes vonalakat, a szabálytalan vonalakat, a hullámokat és a spirálvonalakat.
6. Polírozás
A polírozás olyan befejező eljárás, amely módosítja az alkatrész felületét. Általában csak sima felületet tud elérni, és nem tudja javítani vagy megőrizni az eredeti megmunkálási pontosságot. Az előfeldolgozási körülményektől függően az Ra-érték polírozás után elérheti az 1,6~0,008 μM-t.

Általában mechanikus polírozásra és kémiai polírozásra osztják.

 

2, Felületi ötvözési technológia
Kémiai felületi hőkezelés
A felületi ötvözési technológia jellemző eljárása a kémiai felületi hőkezelés. Ez egy hőkezelési eljárás, amely a munkadarabot egy meghatározott közegbe helyezi melegítés és szigetelés céljából, lehetővé téve a közegben lévő aktív atomok behatolását a munkadarab felületébe, ezáltal megváltozik a munkadarab felületének kémiai összetétele és szerkezete, és ezáltal teljesítményének megváltoztatása.

A felületi kioltáshoz képest a kémiai felületi hőkezelés nemcsak az acél felületi szerkezetét, hanem kémiai összetételét is megváltoztatja. A különböző beszivárgott elemek szerint a kémiai hőkezelés felosztható karburizálásra, nitridációra, többkomponensű ko-infiltrációra, más elemek beszivárgására stb. A kémiai hőkezelési folyamat három alapvető folyamatot foglal magában: bomlás, abszorpció és diffúzió.
A kémiai felületi hőkezelés két fő módszere a karburálás és a nitridálás.

 

3, Felületkonverziós fólia technológia
1. Feketítés és foszfátozás
Feketítés:
Az acél vagy acél alkatrészek levegő-vízgőzben vagy vegyi anyagokban megfelelő hőmérsékletre történő melegítésének folyamata, hogy a felületükön kék vagy fekete oxidfilm réteg jöjjön létre. Más néven elkékülés.
Foszfatizálás:
Foszfátozásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során egy munkadarabot (acél, alumínium, cink alkatrészek) foszfátozó oldatba (főleg savas foszfátokból álló oldatba) merítenek, és a felületre rakják le, hogy vízben oldhatatlan kristályos foszfát konverziós filmet képezzenek.
2. Eloxálás
Főleg alumínium és alumíniumötvözetek eloxálására vonatkozik. Az eloxálás az a folyamat, amikor az alumínium vagy alumíniumötvözet alkatrészeket savas elektrolitba merítik, és anódként használják külső áram hatására, hogy az alkatrészek felületén a hordozóhoz szilárdan kötődő korrózióálló oxidfilmréteget képezzenek. Ez az oxidfilm különleges tulajdonságokkal rendelkezik, mint például a védelem, a díszítés, a szigetelés és a kopásállóság.

Az eloxálás előtt el kell végezni az előkezelést, például polírozást, zsírtalanítást és tisztítást, majd öblítést, színezést és tömítést.
Alkalmazás: Általánosan használt gépjárművek és repülőgépek egyes speciális alkatrészeinek védőkezelésére, valamint kézműves és mindennapi hardvertermékek dekoratív kezelésére.

 

4, Felületi bevonat technológia
1. Termikus permetezés
A termikus permetezés fém vagy nem fémes anyagok hevítésének és olvasztásának folyamata, amely során folyamatosan sűrített gázt fújnak a munkadarab felületére, hogy az aljzathoz szilárdan tapadó bevonatot képezzenek, és a szükséges fizikai és kémiai tulajdonságokat a munkadarab felületéről nyerik ki. munkadarab.

A termikus permetezési technológia alkalmazása javíthatja az anyagok kopásállóságát, korrózióállóságát, hőállóságát és szigetelési tulajdonságait.
Alkalmazások: Szinte minden területen, beleértve a legmodernebb technológiákat, mint például a repülés, az atomenergia és az elektronika.
2. Vákuumos bevonat
A vákuumos bevonat olyan felületkezelési eljárás, amelynek során különböző fém- és nemfémes vékonyrétegeket visznek fel egy fémfelületre vákuumkörülmények között desztillációval vagy porlasztással.
Vákuumos bevonattal nagyon vékony felületi bevonat nyerhető, melynek előnye a gyors sebesség, a jó tapadás és az alacsony szennyezés.

A vákuumporlasztásos bevonat elve
Különböző eljárások szerint a vákuumbevonat vákuum-bepárlásos bevonatokra, vákuumporlasztásos bevonatokra és vákuum-ionos bevonatokra osztható.
3. Galvanizálás

A galvanizálás elektrokémiai és redox folyamat. A nikkelezés példájaként: merítse a fém munkadarabot fémsó (NiSO4) oldatába katódként, és a fém nikkellemezt anódként. Az egyenáramú tápegység csatlakoztatása után egy fém nikkelezett réteg kerül a munkadarabra.
A galvanizálási módszerek szokásos galvanizálásra és speciális galvanizálásra oszthatók.

A galvanizálás elektrokémiai és redox folyamat. A nikkelezés példájaként: merítse a fém munkadarabot fémsó (NiSO4) oldatába katódként, és a fém nikkellemezt anódként. Az egyenáramú tápegység csatlakoztatása után egy fém nikkelezett réteg kerül a munkadarabra.
A galvanizálási módszerek szokásos galvanizálásra és speciális galvanizálásra oszthatók.